Eljutni oda Korondról, már önmagában felért egy kalandtúrával. Hol jobb, hol rosszabb állapotú köves úton (szekér)rázattuk magunkat az extrakemény rugózású Suzuki Samuraiban, de megérte - már az út közbeni látványért is.
Házigazda-idegenvezetőnk jól ismerte a környéket, így aztán alternatív módon közelítettünk a célobjektumhoz. Az összevissza kanyargó-elágazó utakon egy idő után elvesztettem a fonalat, így felettébb hasznosnak bizonyult a nálam lévő GPS. Az útvonalpontok és a képek időbélyegeit összeolvasva elég nagy pontossággal ki tudtam bogarászni, hogy valamelyik kép éppen hol készült. Amíg a Pentax nem gyárt olyan fényképezőgépet, amiben van műholdas helymeghatározó is, marad ez a módszer (ha megfelelő adatkábel és szoftver segítségével kommunikációra lehetne bírni a két kütyüt, az sem lenne rossz megoldás).