Székelyföld - Énlaka

Eljutni oda Korondról, már önmagában felért egy kalandtúrával. Hol jobb, hol rosszabb állapotú köves úton (szekér)rázattuk magunkat az extrakemény rugózású Suzuki Samuraiban, de megérte - már az út közbeni látványért is.

Házigazda-idegenvezetőnk jól ismerte a környéket, így aztán alternatív módon közelítettünk a célobjektumhoz. Az összevissza kanyargó-elágazó utakon egy idő után elvesztettem a fonalat, így felettébb hasznosnak bizonyult a nálam lévő GPS. Az útvonalpontok és a képek időbélyegeit összeolvasva elég nagy pontossággal ki tudtam bogarászni, hogy valamelyik kép éppen hol készült. Amíg a Pentax nem gyárt olyan fényképezőgépet, amiben van műholdas helymeghatározó is, marad ez a módszer (ha megfelelő adatkábel és szoftver segítségével kommunikációra lehetne bírni a két kütyüt, az sem lenne rossz megoldás).


Műholdról a táj...

A szemközti hegy oldalában Atyha, jobbra távolban Felsősófalva, messzeségben a Görgényi-havasok, Bucsin-hágó, Hargita-hegység, azon túl a Gyergyói-medence. Ja, és az itt-ott kikandikáló háztetők balra, az lenne Korond.

Előttünk Kecsetkisfalud, balra a domb mögött alig láthatóan Farkaslaka, messzibe a Déli-Kárpátok, nagyon de nagyon haloványan a Fogarasi havasok és a Retyezát-hegység.

Lábunk előtt Székelypálfalva, távolabb Firtosváralja, a domb mögött egyenlőre láthatatlanul Énlaka.

Énlaka látképe az unitárius templommal

Énlakai porta, münk penig csak ante portas, mert senki nem volt bévül ki bébocsásson, hogy közelebbről is szemlélődjünk.

A temető kapuja, egyben feljáró a templomhoz.

Ugyanez 1971-ben (Hajda Gy. Zsigmond felvétele)

ÁLLÍTTATTA AZ ÉNLAKAI UNITÁRIUS

EGYHÁZKÖZSÉG PÁLFI MIHÁLY

GONDNOK IDEJÉBEN 1947

Úgy látszik, volt egy lektor…

A közeli sóbányák termékét már a Római Birodalom erre szakosodott emberei is szívesen forgalmazták, és hogy a bizniszt ne zavarják holmi gazemberek rossz szándékú emberek, a mai Énlaka területén castrum állott és annak védelme alatt colonia is létezett. A templom a korabeli szentély köveire épült.

Az 1661-es tatár betörés idején a falu lakói közül sokan a templomba menekültek. A tatárok rájok gyútották az épületet, s aki benn volt, mind odaveszett. A templomot 1668-ban állították helyre, és akkor készült a kazettás mennyezet is. Az 1976-os felújításkor a felszedett padló alatt elszenesedett csontokat találtak.

A templom bejárata

Az úrasztala

Igazi közismertségét azután nyerte el a gótikus építmény, hogy Orbán Balázs felfedezte a mennyezet egyik kazettájában az ősi székely rovásírású feliratot, ami az ő olvasatában így hangzik: Georgyius Musnai csak egy az Isten, Deut VI. E fölfedezés azt tanúsítja, hogy ezen irásmodor még a XVII. században is Erdélyben el volt terjedve, és tudomásom szerint egyetlen ilyen jellegű emlék - már ami megmaradt épségben.

A hajó nyugati részén, az orgona előtt látható az fent említett kazetta.

A kazettákat rendre növényi motívumok uralják, kivéve egyet (a rovásírásos tőszomszédságában), amin aztán módfelett elámultam.

A művész jól kivehetően a bűnbeesést örökítette meg. Ádám, Éva a Tudás Fája és a Kígyó, úgy ahogy az meg vagyon írva ...

Ha közelebbről is szemügyre vesszük a jelenetet, már érdekes részleteket figyelhetünk meg

Éva kezében - akárhonnan is nézem - lándzsa(?) van. Vajon mi végre? Ádámnak pedig hetyke kis bajusza...

A szintén kazettás mennyezetű szentély közepén, egy ovális kazettában olvasható:

 RÉNOVÁLTATOTT 1828BA AMBRUS MIHÁLY CURÁTORSÁGÁBA.

A templom melletti temetőben bolyongtam, miközben érdekes alakú sírkövekre leltem. Számomra mindez újdonság volt, mert unitárius temetőben eleddig nem jártam. Némely kő amorf formája egészen meglepett, és igen érdekes sírfeliratokat is találtam. Fényképezés közben nem nagyon válogattam, de aztán a feldolgozás során vettem észre, hogy véletlenül két olyan sírkövet is megörökítettem, amelyeken sikerült kisilabizálnom a teljes feliratot, és mindkettő vélhetőleg ugyanarról a Győrfi családról szól - vagy nem.

1890 JANUÁR 13

E GYÁSZSÍR FEDEZTE

GYŐRFI JÁNOS TESTÉT

BÚS NŐJE ’S ÁRVÁI

SIRATJÁK ELESTÉT

33 ÉVET AMIDŐN BE

VÉGZÉ SZÜLŐI, ROKO

NI KÍSÉRTÉK E' SÍRBE

ITT NYUGSZIK IFJ. GYŐR

FI MIHÁLY SZÜL 1912

JANUÁR 19-ÉN NAGY

SZENVEDÉSEK KÖZÖTT

MEGHALT 1924 JUN

12 NYUGODJÉK CSE

NDESEN JÓ KIS FIUNK

ISTEN VELED

További , kevéssé olvasható sírkövek ...

Az utcákat járva, a helybéliek igen készségesek voltak, mikor eladó házak után érdeklődtünk. Ez persze nem volt komoly szándék, és még kevésbé lett az, mikor meghallottuk, hogy manapság mennyire taksálnak egy-egy énlakai ingatlant. Ha itt házra ácsingózol, legyen a zsebedben vagy negyvenezer ajró (lehet, hogy alkudozással azért mérsékeltebb árat is ki lehet csikarni). A település meglehetősen el van öregedve, mi legalábbis nem láttunk fiatal arcot. Úgy tűnik, ők másfelé keresik a boldogulást. Láttunk új építkezést is, de még nagy jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy gombamód szaporodnak az új épületek.

Itt van például ez. Ha összenézzük az öreg énlakai portáról készült képpel, akár dicséret is illetheti az építtetőt, mert a régi formák, arányok visszaköszönnek.

Eltelve Énlakával hagytuk magunk mögött a falut. Hátunkban érezve frissen szerzett barátaink pillantását, vettük utunkat Firtos hegyének.

„Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés” jutott eszembe Tamási Áron - ki nem messze -, Farkaslakának neves szülötte.

A Firtosra menni prózai okunk volt; gombát szedni a vacsorához, és felkeresni a közeli szénégető kompániát.

Nagyot csudálkoztam, megtudván, hogy a keserű gomba micsoda előkelő helyet foglal el a helyi gasztronómiában. Füstölt szalonna zsírján megsütik a megtisztított gombát, majd jól meghintik juhturóval, és össszepirítják szép pirosasra. Hozzá friss házikenyér, és nem kell ennél jobb vacsora. Na jó, ha az ember hedonista, egy-két öveg csíki sör (Bere Ciuc - azaz Csuk) még dukál mellé. Nomeg előtte a szilvapálinka...Életem egyik legfinomabbját ittam ebből Marosfőn, ahol egy lakodalmas ház vendégei voltunk, és a házigazda kedvünkért megbontotta az agyagkorsóban régről őrzött esszenciát.

Ha már itt tartunk, a puliszkáról szintén ejteni kell pár keresetlen szót. Nem tudom, ki hogy van ezzel a kukoricás étellel, de nekem nagy élvezet volt a juhtúrós verzió. Háziasszonyunk "félkézzel" készítette szinte minden másnap a kellően nagy adagot, amit rétegezve - puliszka, juhtúró, puliszka, stb - lerakott egy tálba, majd készre sütötte. Egy kis szalonnatepertővel önmagában is remek, de köretként - például a csirkepörkölt mellé - szintúgy kiváló volt.

E kulináris kitérő után lássuk, hogy megy sora a szénégetőknek.

Nagyobbfajta erdei tisztásos leltünk rájok, épp ráérő idejökben, így nem kellett lepkehálóval összeszedni a társaságot; megjegyzem egyébként sem egy idegbajos, ide-oda futkosó népség. A tisztás szélén, fák árnyékában három kalyiba, kettő minden jel szerint emberi lakhelyként, míg a harmadik a helyben tartott kecske-juh állomány szállásául szolgált. Nem volt egy nagyüzem, mindössze két nagy boksa volt. Az egyik épp leégett már, a másik pedig elő volt készítve, szépen megrakva. A jó minőségű faszénnek van piaca, így nem kell attól tartaniuk, hogy nem lesz munkájuk, de beszélgetés közben kiderült, nem saját zsebre dolgoznak, hanem egy környékbeli vállalkozónak. A haszon így a bizniszmen bakszámláját dagasztja.

Tréfás kedvű székely emberek voltak. Mikor megkérdeztük, hogy aztán medve szokott-é erre garázdálkodni, gyorsan megjegyezték, hogy a minap is fogtak egyet, és jól kiherélték... Lehet, hogy nem is medve volt, csak én értettem félre.

Még szívesen töltöttem volna néhány órát(napot) a társaságukba, sajnáltam, hogy tovább kellett állni. A Samurai gerjesztette zötykölődést már szinte megszoktam. Egy nagy kört tettünk meg, miután Etéd és Atyha - Atyhára még el kell menni egyszer - közbeiktatásával megkerülve a Firtost, a szerpentinen ereszkedve ismét magunk előtt láthattuk a szemközti hegyek karéjában Korondot.

Hazaértünk.